Konstanca (románul: Constanţa, törökül: Köstence; korábban Tomis, Tomi vagy Kustendji) a legforgalmasabb kikötőváros a Fekete-tenger mentén. Románia második legnépesebb városa, Dobrudzsa legnagyobb települése, egyben Constanţa megye székhelye. Az Európai Unió 100. legnépesebb városa.
A mai Konstanca helyén álló ókori települést Milétoszról származó görög telepesek alapították Kr. e. 657-ben Tomis néven, Kr. e. 3. századra elérte a polisz rangot. A Kr. e. 1. században a Római Birodalom részévé vált, itt töltötte száműzetését és egyben életének utolsó nyolc évét a római költő Ovidius. A város mai neve a római időkből ered: Nagy Konstantin császár (274--337) testvére, Constanca után nevezte el.
A népvándorlás kora alatt hun (a Hun Birodalom összeomlása után Attila legkisebb fia, IRNEK /Csaba királyfi/ Dobrudzsába menekült a hunok hozzá hű töredékével),szláv, bolgár-török és tatár népek érkeztek a területre. A város maga, váltott bizánci és bolgár uralmat követően, a 15. században az Oszmán Birodalom részéve vált, s az is maradt a 19. század végéig.
Az 1877--1878-as szabadságharcokat követő berlini döntés értelmében a várost Romániához csatolták; míg akkoriban a lakosság szinte egésze török volt, addig az 1910-es népszámlálásra az akkor 12 725 lakos mintegy fele már román nemzetiségűnek vallotta magát. A legutóbbi népszámlálások adatai alapján a város lakossága 300 000 fölé duzzadt; jelenlegi lakóinak túlnyomó többsége román (kb. 400 magyar anyanyelvű).
Konstanca lakossága 1992-ben elérte a 350 581 főt, így akkor Románia második legnagyobb városa volt. A 2002-es népszámlálási adatok szerint Konstanca lakossága 310 571 fő volt. A lakosság csökkenést a nagy kivándorlás (Olaszország, Spanyolország, Kanada) magyarázhatja.