Makszim Gorkij, orosz író, drámaíró. A „szocialista realizmus” legnagyobb alakja. A sztálini érában kissé leegyszerűsítve értelmezték. A világirodalomra is nagy hatással volt.
Regényei:
Három ember (Трое, 1900)
Vergődés: Matvej Kozsemjakin élete (Жизнь Матвея Кожемякина, 1909–11)
Mesék Itáliáról (Сказки об Италии, 1913-15).
Az Armatonovok - Fordította: Gellért Hugó
Drámái:
Éjjeli menedékhely ( На дне, 1902)
Barbárok (Варвары, 1905)
A nap fiai (Дети солнца, 1905)
Az utolsók (Последние, 1908)
Csodabogarak (Чудаки, 1910)
A hamis pénz (Фальшивая монета, 1913)
Zikovék (Зыковы, 1913)
Jakov Bogomolov (Яков Богомолов, 1914)
Az öreg (Старик, 1915)
Szomov és a többiek (Сомов и другие, 1931)
Jegor Bulicsov és a többiek ( Егор Булычов и другие, 1932)
Dosztyigajev és a többiek (Достигаев и другие, 1933).